A kosár üres
 x 

Érdekességek a motorolajokról 1.

 

 

Betűk és számok útvesztőjében.

Sokan fordultak hozzánk az elmúlt hónapokban mondván: szeretnének többet tudni azokról a jelölésekről, amelyeket a motorolajok gyártói termékeiken alkalmaznak.

Örömmel teszünk eleget a felkérésnek, megelőzve sok - a kellő ismeretek hiányából eredő - problémát. Magunk is tapasztaljuk, hogy a kereskedők "alapoznak" az ismeretek hiányára, 20...30 évvel ezelőtti minősítésekkel rendelkező olyan motorolajokat látni több helyütt, amelyeket rendkívül alacsony árral tesznek vonzóvá. Ezek a 10...15 éves autók motorjai többségében sem alkalmazhatóak - nem is beszélve a "fiatalabbakról". Sokan csak fél-egy év használat után döbbennek rá a következményekre és fizetik meg a "tandíjat" a szükségessé váló motorfelújítás alkalmával. A motorolajokhoz kicsit is értő autós mosolyogva elfordul ezektől a polcoktól és meghagyja a "lehetőséget" azok számára, akik nincsenek tisztában a jelölésekkel - és a következményekkel

 

 

A motorolaj kiválasztásának négy fő szempontja.

  1. Gyártó
  2. Bázisolaj szerkezete
  3. Viszkozitás
  4. Teljesítményszint

 

Ki-ki saját ismereteit is mérlegre teheti aszerint, hogy motorolaj vásárlásakor hány szempontot mérlegel a fentiek közül. Ötödik szempontként szándékosan nem tüntettük fel az ár kategóriát, mert az minden esetben a fenti négy szempont visszatükröződése. (A magas ár minden esetben magas teljesítményszintet, kedvező viszkozitási tulajdonságokat, korszer bázisolajat és a piacon ismert gyártót feltételez, míg az alacsony ár épp ezek ellenkezőjét tükrözi.)

Tekintsük át a fenti négy szempont, valamint a vonatkozó szabványok tükrében, melyek is a választás lehetőségei.

 

1, A gyártó ismertsége, tevékenységi területe.

Sajnos még ma is a legtöbben erre a szempontra helyezik a fő hangsúlyt. A kereskedelmi forgalomban kapható kenőanyagok gyártóinak többsége az üzemanyag-gyártás és -forgalmazás terén vált ismertté. Számukra a forgalom fő bázisát - az elsődleges profittermelő üzletágat - az üzemanyag-gyártás és -forgalmazás jelenti.

A gyártási folyamatban a kőolaj-feldolgozás "melléktermékei": a kenőanyagok alapolajai. Ez a legtöbbjük számára amolyan "mostohagyerek", amelytől a legrövidebb idő alatt, teljes mennyiségben szabadulni igyekszenek. Gondoljunk csak bele: vajon érdekükben áll-e olyan - a hagyományos kenőanyagoknál 3...6-szor hosszabb csereperiódusú - kenőanyagokat kifejleszteni, hogy azután az üzemanyaggyártás "melléktermékeinek" mindössze 1/3-a, 1/6-a találjon gazdára?

Ugyanakkor a jármgyártók fejlesztése a csökkentett szervízigény konstrukciók felé fordult. Az 5...15 ezer km olajcsere-periódus helyett a piacon keresettebbek a hosszabb - 20...50 ezer km - szervízperiódusú jármvek. Ez persze egyfajta "kényszerhelyzet" elé állítja a kenőanyaggyártókat is, de a termékszerkezet - a mennyiségi mutatók - egyensúlyban tartása kényes kérdéseket vet fel. Az érdekek többsége nem abba az irányba mutat, hogy az új fejlesztés kenőanyagok előnyei a régebbi jármûkonstrukciókon is tért hódítsanak.

A "melléktermék"-mennyiséget olyan vonzó árral tartják piacon, amellyel elkerülni vélik a széleskör érdeklődést az új fejlesztésû kenőanyagok iránt. Ez alól kivételt csak azok a kenőanyag-specialisták jelentenek, akiknél a fő termék maga a kenőanyag, üzemanyag-gyártással nem, vagy csak elenyésző mennyiségben foglalkoznak, így mentesek a mennyiségi kényszerek alól.

Sajnálattal ők inkább a gép- és jármgyártók körében ismertek, mintsem a nagyközönség előtt, akik számára még ma is a legnagyobb ismertséget az üzemanyag-forgalmazók benzinkút-hálózata jelenti. Így az autós számára - a tankolások jelentette napi kapcsolat révén - könnyebben bizalmi helyzetbe kerülnek. Az autós könnyen márkanevekben kezd gondolkodni. Naívitás azonban az üzemanyag és a kenőanyag között párhuzamot vonni. A kettőnek csak annyi köze van egymáshoz, mint a cipőnek a hagymásrostélyoshoz. (Mindkettő alapanyagát a marha jelenti, csak a vágóhíd után más üzemekben, más feldolgozási fázisokon mennek keresztül.) Persze ennek ellenére szabadon felkiálthatunk: finom volt ez a rostályos, biztosan a marhabőrből készült cipő is kényelmes lehet... Ugye mindez megmosolyogni való. Pedig az igazság nem áll messze az üzemanyag kontra kenőanyag dilemmában sem.

Mindenkinek szíve joga hinni, bízni egy márkanévben - cikkünknek sem célja ezt támadni, vagy segíteni - de az objektív választás nyújtotta biztonsághoz nézzük a még következő három mérlegelési szempontot is.

 

2, A kenőanyagok bázisolajai

Mint minden kenőanyag, így a motorolajok is alapolajból és adalékokból állnak. Az alapolaj minősége kihatással van annak minőségére, használati jellemzőire. Az adalékok szerepe nem az, hogy "csodát" tegyenek. Mindössze az alapolaj fizikai-kémiai tulajdonságait képesek (bizonyos határokon belül) módosítani. Így tehát elmondhatjuk, hogy a bázisolaj majdhogynem döntő meghatározója a leendő kenőanyagnak. A lehetőségek alapvetően korlátozottak:

 

  • ásványi
  • növényi
  • rész-szintetikus
  • HC, HT, MC Synthese
  • teljesen szintetikus

 

ásványi

Sokan alábecsülik az ásványi kenőanyagok jelentőségét, pedig mechanikai jellemzői messzemenőkig túlszárnyalják a szintetikus olajakét. (Hiába: amit a természet egyszer megalkotott...)

 

növényi

A növényi olajok - kellő öregedésállóságot biztosító antioxidánssal - ma már kitnő kenőanyag-alapolajnak mondhatók. Jelentőségük egyre nagyobb a biológiailag gyors lebomlású, környezetbarát kenőanyagok gyártásában.

 

rész-szintetikus

Ellenben ha a termikus stabilitás mellett a mechanikai jellemzők is kiemelt szerephez jutnak, úgy természetes alapanyagokkal keverve alkalmazzák. Ezek a rész-szintetikus olajok. Egy turbódízel motor csapágyazása jobb mechanikai jellemzőket követel, mint amire a full-szintetikus olajok képesek, viszont a turbófeltöltőben keletkező hő hatásainak jobban ellenállnak a szintetikus olajok. Ezt a kettősséget korábban épp a rész-szintetikus olajok kompromisszumával oldották fe. Sokan félszintetikusnak is nevezik, de ez helytelen, mert a legritkább esetben 50-50% az ásványi- és a szintetikus összetevők aránya. Maga a rész-szintetikus elnevezés is megtévesztő, mert egyik-másik ilyen motorolaj alig tartalmaz szintetikus összetevőket - szinte csak illúziót ad a felhasználónak.

 

HC, HT, MC synthese

A modern vegyészet tette lehetővé az ásványi alapanyagok olyan módosítását, amellyel gazdaságos keretek között úgy befolyásolható a kémiai szerkezet, hogy az olaj mechanikai jellemzői ne csorbuljanak - vagy még tovább javíthatóak legyenek. Ezek a HC, HT, MC szintézis néven váltak ismertté. Bizonyos szempontból a szintetikus olajoknál is "magasabb rendnek" tekinthetők. Ismertségük - az információs hiányosságok miatt - igen alacsony, bár ipari felhasználásuk egyre nagyobb méreteket ölt. A diagramok segítenek abban eligazodni, hogy az egyes bázisolajok mechanikai és termikus jellemzői hogyan aránylanak egymáshoz. Látható, hogy a RS (rész-szintetikus) olajok nyújtotta kompromisszumos megoldáshoz képest pl. az MC Synthese olajok milyen kimagasló előnyöket nyújtanak.

 

teljesen szintetikus

A szintetikus olajok vegyi folyamat eredményei. Ezek kiinduló alapanyaga épp úgy lehet ásványi (kőolaj), növényi olaj, vagy földgáz. A szintézis végeredményeképp előállított olajok pontosabb molekulaszerkezete magasabb hőstabilitással bír, mint bármely természetes alapanyagú társáé.

 

3, A motorolajok viszkozitása

A viszkozitás a kenőanyagok talán legrégebben rögzített fizikai tulajdonsága. Nem más, mint a folyási képessége. Ám ez a tulajdonsága a hőmérséklet függvényében fordítottan arányosan változó. Vagyis: ahogy nő a hőmérséklet, úgy csökken a viszkozitás. Ez fordítva is igaz. Konstrukciós szempontból azonban a viszkozitás változása csak bizonyos határok között engedhető meg.

Ha az üzemi hőterhelés maximuma közelében túlságosan elvékonyodna a kenőanyag, úgy a filmképző szerepének csökkenése miatt az alkatrészek "besülésével" kellene számolni, míg az alkalmazási hőmérséklet tartomány minimumán sem szabad annyira "ledermednie" az olajnak, hogy szivattyúzhatatlanná váljon. Ez utóbbi eset az indításkori kopások mértéke miatt fontos.

A kopás annál kissebb, minél hamarabb "átolajozza" a kenőanyag a motort. (Nagyméret, nagy értékű motorok indításánál egy külön olajszivattyú feltölti a rendszert és csak ezután lehetséges a tényleges indítás - sajnos ez a megoldás "kikopott és kiegyszersödött" a személygépjárművekből.) A világszerte ma is mértékadó, szabvány erejű ajánlást az Autóipari Mérnökök Egyesülete (SAE) a J300 ajánlásában fogalmazta meg.

Ez rögzíti a viszkozitás minimumát és maximumát, valamint osztályokba sorolást tartalmaz aszerint, hogy ezen értékeket mely hőmérsékleten éri az adott kenőanyag.

A viszkozitás-hőmérséklet összefüggését mutató fél-logaritmikus diagramból további érdekességek állapíthatók meg.

  1. Minél nagyobb hőmérsékleti tartományt "fog át" egy motorolaj, annál magasabb viszkozitási indexszel (VI értékkel) kell rendelkezzen. Ez a diagramban "laposabb" görbét képvisel.
  2. A nagyobb VI érték kenőanyagok esetében ugyanakkora hőmérséklet változás mellett közel sem változik olyan mértékben a viszkozitás, mint az alacsonyabb VI érték olajok esetén.

A diagramon megjelöltünk két hőmérsékletet, így látható, hogy példánkban egy 20W-50-es motorolajhoz képest egy 5W50-es mennyivel "vékonyabb" szobahőmérsékleten.

Ez a különbség azonban elenyészővé válik, amikor az olajat elkezdjük komolyabban "dolgoztatni".

Lényegesen nő azonban a különbség a két motorolaj viszkozitása között a hőmérséklet csökkenésével. Míg a 20W-50-es motorolaj -15 oC-on szivattyúzhatatlanná válik, addig a példabeli 5W-50-es motorolajunk lényegesen alacsonyabb viszkozitása könny szivattyúzhatóságot és gyors átolajzást - ebből eredően indításkor az alkatrészek kissebb kopását - produkálja.

 

"Téli" motorolajok

SAE viszkozitási osztály Szivattyúzhatósági határhőmérséklet

 

0 W -35 oC

5 W -30 oC

10 W -25 oC

15 W -20 oC

20 W -15 oC

25 W -10 oC

 

"Nyári" motorolajok

SAE viszkozitási osztály Alkalmazási környezet hőmérséklethatára

 

20 +25 oC

30 +35 oC

40 +45 oC

50 +55 oC

60 +65 oC

 

Sokan azt hiszik, ha egy olaj a flakonban "könnyebben lötyög", az túl vékony egy kopottabb motorba.

 

Még az autószerelők többsége is abból a helytelen feltételezésből indul ki, mintha ez a viszkozitáskülönbség állandó maradna minden más hőmérsékleten. Mindemellett igaz az a tény, hogy egy jobb folyási tulajdonságokkal rendelkező motorolajból a már kopott motor többet fog "fogyasztani", de ennek többletköltsége még mindig elenyésző lehet ahhoz az előnyhöz képest, amely a kopáscsökkentés révén mint javítási/felújítási költség megtakarítható. Eltekintve itt a már szélsőségesen kopott, 0,7...1 liter/1000 km olajfogyasztást meghaladó - felújításra megérett - motoroktól.

A téli-nyári u.n. multigrade motorolajok jelölése a két táblázat kombinációjából ered. Pl.: egy SAE 15W-40 viszkozitási osztályú motorolaj -20 oC-tól +45 oC környezeti hőmérséklethatárok között használható. A nagy hatású viszkozitás-index (VI) növelő adalékok alkalmazásával ma már meglehetősen széles hőmérséklettartomány áthidalható. Ezek az adalékok tették lehetővé többek között a multi grade olajok megjelenését is a korábbi "csak nyári" és "csak téli" kenőanyagokkal szemben.

 

4, A motorolajok teljesítményszintje

Mielőtt néhány autós olvasónk legyintene: á, az én autóm nem extra teljesítmény, tisztáznunk kell a motorolajok teljesítményszintjének "magyarított" megfelelőjét:

A VÉDELEM- ÉS A KENÉSI BIZTONSÁG MÉRTÉKE.

Ez tükröződik ugyanis a vizsgálati módszerek, előírások, követelmények folyamatos szigorításából. Ahogy a vegyipar új és újabb adalékokkal, a konstruktőrök egyre kifinomultabb "trükkökkel" rukkolnak elő, a jármgyártók a minőség és megbízhatóság síkján versenyeznek az autósok kegyeinek elnyeréséért. Az autógyáraknak továbbra sem érdeke, hogy 5...20 éves autónkat az idők végezetéig használjuk, de okos mérlegeléssel ki-ki a maga és autója hasznára kamatoztathatja azokat az új fejlesztések adta "fegyvereket", amelyek csökkenthetik az üzemanyag-fogyasztást, a kopás okozta elhasználódást, így növelve autónk megbízhatóságát, gazdaságos üzemeltetését.

A kenőanyagok teljesítményszint-vizsgálata valós körülmények közötti próbatételt jelent.

Mint ahogyan egy mesterszakács-versenyen sem a recepteket értékelik - a kenőanyag-gyártóknak is féltett titka a recept - így a kenőanyagokat is "kóstolásnak" beillő nyúzópróbának vetik alá. Meg kell különböztetnünk típusvizsgálatokat - ahol egy-egy autógyár egy-egy konkrét motortípusán végeznek vizsgálatot - és referencia-vizsgálatokat, ahol egy bizonyos referenciamotoron végeznek méréseket. Ez utóbbi a legtöbb szériamotor esetében elfogadott, költségkímélőbb eljárás. A speciális motorkonstrukciók csekély számától eltekintve az autógyárak elfogadják ezen referencia-vizsgálatokat, hiszen a legtöbb motor belsejében ugyanazon fizikai és kémiai folyamatok zajlanak, nincs kenéstechnikai kihatása annak, hogy a dugattyú, vagy a motorblokk hol készült.

 

Forgalmazott márkáink

Saját fiók

Elérhetőségünk

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kövesse akcióinkat!