Az olajszótár tartalma
Jelenleg 69 fogalom az OlajszótárbanMindegyik
| Fogalom | Leírás |
|---|---|
| Adalékok |
Olyan szintetikus vagy természetes eredetü anyagok, amelyek a kőolajtermékekben kis mennyiségben feloldva vagy diszpergálva a készterméknek a felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságiat kedvezőbbé változtatják, illetve új tulajdonságok kialakulását teszik lehetővé. A közlekedés, a gépipar és az anyagmegmunkálási technológiák gyors fejlődése egyre szélsőségesebb követelményeket is kielégitő kenőanyagok illetve munkafolyadékok használatát igénylik. Ilyen termékeket csak adalékok alkalmazásával lehet előállítani. A kenőolaj adalékok mellett egyre nagyobb szerephez jutnak tehát azok az adalékok, melyek az ipari olajok, hőközlő és hűtőgépolajok, turbinaolajok, átmeneti korrózióvédő bevonatok, fémmegmunkálásnál használt segédanyagok, kenőzsírok, motorhajtóanyagok, fütő- és tüzelőolajok valamint egyéb munkafolyadékok igényesebb és gazdaságosabb felhasználását teszik lehetővé. Az egyfunkciós adalékok az adalékolt terméknek csak egy, míg a töbfunkciós adalékok a készterméknek legalább két lényeges tulajdonságát javitják. Az alkalmazott adalékok hatásuk szerint a következő főbb csoportokba sorolhatók: viszkozitás- és viszkozitásindex növelők, detergens-diszpergensek (lerakódások ellen), dermedéspont csökkentők és folyékonyság növelők, súrlódás-, kopás- és berágódás csökkentők, oxidáció- és korróziógátlók, füstcsökkentők és égésjavitók, oktánszám növelők, jégkiválást gátlók, biocidok (mikroorganizmusok ellen), emulgeátorok és demulgeátorok (emulziók létrehozására vagy bontására), habzásgátlók, szinezékek, szerek (sztatikus feltöltődést gátlók), ólompótlók (lásd külön). Egy-egy késztermék előállitásakor a fenti adalékoknak rendszerint többféle változatát egyidejüen ún. adalékkompoziciókban (package) alkalmazzák. |
| Alapolaj vagy bázisolaj |
a kenőanyagok (kenőolajok, kenőzsírok) fő alkotó komponense. Legtöbbször kőolaj eredetüek, ritkábban szintetikus olajok. A kőolaj eredetü alapolajokat a vákuumdesztilláció párlataiból állítják elő az igényeknek megfelelő finomitási technológiákkal. Az alapolajból adalékok és egyéb segédanyagok hozzáadásával készítik a kereskedelmi termékeket. |
| Alkilát |
krakkgázok C3-4 frakciójából és izobutánból alkilezéssel előállított, főként izoparaffinokat tartalmazó jó oktánszámú (kisérleti oktánszám 90-98), kis szenzibilitású motorbenzin keverőkomponens. |
| Anilinpont |
az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen egyenlő térfogatú anilin és kőolajtermék egynemü fázist képezve elegyedik. Az anilinpontot oC-okban adják meg és értékéből a vizsgált kőolajtermék szénhidrogén csoportösszetételére lehet következtetni. Nagy anilinpont sok paraffin-szénhidrogén jelenlétére, kis anilinpont pedig sok aromás szénhidrogén jelenlétére utal. |
| API |
(American Petroleum Institute): a kőolajiparhoz kapcsolódó tudományok művelésére létrehozott egyesület. Központja Washingtonban található. |
| Aromások |
olyan szénhidrogén vegyületeket neveznek így, melyek egy vagy több benzolgyűrűt tartalmaznak. Az olajipar szempontjából a legegyszerűbbeknek, a benzolnak, a toluolnak (metil benzol) és a xiloloknak (dimetil benzolok) van jelentősége. Jó kompresszió-tűrésük miatt az aromások a benzinek fontos keverőkomponensei, melyek a magas oktánszámot biztosítják. Az aromások legnagyobb részét katalitikus benzin reformáló eljárásokkal előállított aromatizált benzinből nyerik. A katalitikus benzinreformálás során normál paraffin- és naftén szénhidrogénekből álló benzinekből dehidrogénezéssel, ciklizálással, izomerizálással, dehidrocikklizációval és krakkolással aromás szénhidrogénekben gazdag frakciókat állítanak elő. Ezekből az aromás szénhidrogének kinyerése általában extrakcióval történik. Az aromások közül a benzol benzinbeli koncentrációját erősen korlátozzák (1%) karcinogén hatása miatt. |
| ASTM |
(American Society for Testing and Materials): amerikai egyesület, amely a szerkezeti anyagok, ipari anyagok tulajdonságaival kapcsolatos tudományok fejlesztését és a vizsgálati módszerek szabványosítását tűzte ki célul. |
| Ásványolaj |
a természetben előforduló, bányászással felszínre hozott anyag, az olajipar alapanyaga, mely főleg szénhidrogénekből és szénhidrogének kén, oxigén, nitrogén tartalmú származékaiból áll. A kőolaj elemi összetétele a következő határértékekkel jellemezhető: C |
| Ásványolaj Szövetség |
(Magyar Ásványolaj Szövetség): a magyar piacon tevékenykedő hazai és nemzetközi olajipari, kereskedelmi és szolgáltató társaságok szakmai szervezete. A Szövetség tagvállalatai azonos elkötelezettséget vallanak vevőik, a környezet és a piac többi szereplője iránt. |
| Ásványolaj-feldolgozás |
gyűjtő fogalom. Azon eljárásokat (pl. desztilláció, maradékfeldolgozás) értik alatta, amelyekkel termékeket állítanak elő az ásványolajból. |
| Atmoszférikus desztilláció, atmoszfériku |
olyan vegyipari művelet, amelynek segítségével a különböző forráspontú komponensekből álló elegyeket légköri nyomáson forrpontjuk szerint egyedi vegyületekre vagy szükebb frakciókra választják szét. Jelentősége a kőolajiparban a legnagyobb, mivel a kitermelt évi kb. három milliárd tonna kőolaj és a mesterségesen előállított egyéb szénhidrogén elegyek feldolgozása tulajdonképpen ezzel a művelettel kezdődik. A korszerű folyamatos berendezésekben a kőolajat a lepárláskor nyert termékek hőtartalmával előmelegítik, majd csőkemencében olyan hőmérsékletre hevitik fel (260-300oC), ahol a benne levő szénhidrogének hőbomlása, krakkolódása még nem kezdődik meg. A desztilláló torony elgőzölögtető terében a folyékony és gőzhalmazállapotú termékek szétválnak. A gőzhalmazállapotú termékek a torony frakcionáló részében felfelé haladnak, és a lefelé folyó reflux hatására a magasabb forráspontú termékek fokozatosan cseppfolyósodnak, csak a legkisebb forráspontú komponensek távoznak gőzhalmazállapotban a torony tetején. A fejtermék a legalacsonyabb forráspontú komponensekből álló benzin, az oldal megcsapolásokon pedig egyre növekvő forrásponthatárú nehézbenzint, petróleumot és gázolajat nyernek. Ezeket a párlatokat a kőolajiparban gyakran gyűjtőnévvel fehéráruként emlitik. Az oldalmegcsapolásokon elvett párlatok kezdő forráspontja mindig kicsi, ezért az oldaltermékek legkönnyebb komponeneseit kigőzölőoszlopokban (sztripperekben) vizgőz segitségével kidesztillálják és visszavezetik a desztilláló oszlopba. A kőolajnak az a része, amely az elgőzölögtető térben folyékony halmazállapotú maradt, a torony fenékterméke, az atmoszférikus desztilláció maradéka, a pakura, amelyet korábban fütőolajként eltüzeltek, vagy pedig vákuumdesztillációval különböző kenőolajpárlatokat állítottak elő belőle. Ma egyre inkább maradék feldolgozással pótlólagos fehéráru gyártására használják fel (krakkolás, hidrokrakkolás, kokszolás). |
| Benzin |
kőolajok és/vagy mesterséges szénhidrogén elegyek atmoszférikus lepárlásakor illetőleg kőolajtermékek hőbontásakor vagy katalitikus átalakitásakor nyert olyan cseppfolyós termék, amely 210oC-ig forró szénhidrogénekből áll. A benzin legnagyobb részét Otto-motorok hajtására, kisebb részét pedig ipari célokra használják fel. A motorbenzin 50-210oC között átdesztilláló paraffin, naftén és aromás szénhidrogénekből álló olyan elegy, amelynek nemcsak a kezdő és végforrponton belüli párlateloszlás (lepárlási görbe), hanem a szénhidrogén csoportösszetételétűl függő kompressziótűrés (oktánszám) és egyéb tulajdonságok (kéntartalom, gyantatartalom stb.) szempontjából is meg kell felelnie a korszerű motorkonstrukciók által támasztott követelményeknek. Motorok hajtására atmoszférikus lepárlással közvetlenül előállított benzinek, és más forrásponthatárú szénhidrogénekből nyert egyéb frakciók elegyeit használják. A motorbenzinek megfelelő kompressziótűrő tulajdonságainak biztosítására az alapbenzinhez keverőkomponensként jelentős mennyiségü alkilezéssel vagy reformálással, esetleg oligomerizációval előállított jó oktánszámú benzint kevernek. Ma általános az oxigenátok (metil-tercier-butil-éter (MTBE) motorbenzin keverőkomponensként való alkalmazása is. Korábban a megfelelő oktánszámot adalékolással biztosították, de környezetvédelmi okok miatt az oktánszámot jelentősen emelő ólom-metil és etil vegyületek használatát betiltották. Az ipari célokra használt benzinek főképpen forrásponthatárok szempontjából különböznek egymástól, így azokat a lepárlással nyert könnyü vagy nehézbenzinek redesztillációjával állítják elő. A legkönnyebb speciálbenzinnek a petroléternek a végforrpontja 80oC, az extraháló benzin 60-95, a foltbenzin 80-110, a lakkbenzin 120-200 vagy 180-220oC között átdesztilláló termék. A gyógybenzin kis forráspontú párlatokban gazdag 130oC-ig átdesztilláló termék, amely aromás szénhidrogéneket nem tartalmazhat. A 30-180oC forrásponthatárú vegyipari benzint gázhalmazállapotú olefinek előállítására használják fel, a megfelelő olefin kihozatal biztositása érdekében az aromás- és naftén-szénhidrogén tartalmat korlátozzák. |
| Bioüzemanyagok |
motorikus célra felhasználható, mezőgazdasági eredetű anyagok. Sokkal drágábbak az ásványolaj alapon előállított üzemanyagoknál. Jellegzetes képviselőjük gázolaj helyett a repceolaj-metilészter, benzin helyett az etil-alkohol (nem közismert, hogy az un. Otto motort eredetileg etanolra tervezték). |
| Brent |
az Északi tengerben kitermelt könnyű, kiskéntartalmú olaj melynek sűrűsége: 833 kg/m3 . Ez a minőség az, amelyet a kőolaj kereskedelmében alapnak tekintenek (más minőségek kereskedelmében az árat erre vonatkozóan adják meg, és a minőségtől illetve a szállítási feltételektől függően kedvezményt vagy felárat alkalmaznak.) Amerikában, a Brent minőséghez hasonlóan, az un. WTI minőség az irányadó kereskedelmi szempontból. |
| Cetánszám |
a gázolajok öngyulladási hajlamának jellemzésére szolgáló szám. Általában különleges, ilyen célra szerkesztett cetánszám meghatározó motorokban határozzák meg. A vizsgált gázolaj cetánszáma egyenlő a vizsgálómotorban vele azonos égési tulajdonságokat mutató normál-cetánból (cetánszáma: 100) és alfa-metil-naftalinból (cetánszáma: 0) készült elegyben levő cetántartalom térfogatszázalékban kifejezett számértékével. |















